„Tehozzád sietünk, óh, gyönyörű Anya, Váci kápolnának Ragyogó Csillaga” (a kalász csoport énekéből)
„Üdvözlégy, az Isten és az Ige sátora; üdvözlégy, ki a szentek szentjénél több vagy; üdvözlégy, Szentlélekkel megaranyozott frigyszekrény; üdvözlégy, az élet kifogyhatatlan kincstára!” (Akathisztosz a Legszentebb Istenszülőhöz)
Este tízkor a hét kis kápolna mentén – amelyeket eredetileg a Boldogságos Szűz hét örömére és hét fájdalmára állítottak – gyertyás rózsafüzért imádkoztak a hívek Bezák Tamás atya vezetésével, majd éjfélkor Kovács József atya mutatta be ezüstmiséjét.
Vasárnap a zarándokok az esős időre való tekintettel a Váci Székesegyházban és a Kegytemplomban – amelyek zsúfolásig megteltek – vettek részt szentmisén.
A Székesegyházban a szentmiseáldozatot Dr. Beer Miklós megyéspüspök mutatta be. Homíliájában Szent László örökségéről beszélt, az értékről, amit a jövő nemzedékekre hagyományozott. Felidézte a lovagkirály legendáját, aki fivérével, Gézával a Duna partjára érkezve ígéretet tett arra, hogy a Szűzanya tiszteletére templomot építtet. Beszédében az emberi sors mindenkori nehézségeire hívta fel a figyelmet, hogy minden korban voltak gondok, problémák, félelmek. A Szűzanya is aggódott Jézusért, amikor mint gyermekét elveszítette, amikor kínozták egyszülött fiát és keresztre feszítették. Mária Istennel betöltött ember volt, aki vállalta azt a küldetést, hogy Jézus anyja legyen, vállalta az Úristen által Neki szánt emberi sorsot, ezzel is megmutatva az anyai hivatás fontosságát.
A főpásztor Mária közbenjárását kérve buzdította a híveket, arra, hogy a Szűzanya példáját követve, kérjék a Szentlelket a hitben való megerősödésért, és hogy minden ember úgy tudja vállalni sorsát, hogy Jézus képmása lehessen.
A kegytemplomban a szentmisét Dr. Varga Lajos segédpüspök celebrálta, aki szentbeszédében Máriáról, mint Jézus első földi házáról, lakóhelyéről beszélt. Amikor az ember lakóhelyet keres, családi fészek elkészítésére vállalkozik, sok szempontot figyelembe vesz, hogy milyen lenne az ideális ház. A Mindenható is ugyanezt tette, méltó lakást keresett Egyszülött Fiának és nem is választhatott volna neki jobb lakóhelyet, mint egy emberi testet, a teremtés koronájának testét, hisz az ember megteremtésével lezárta a Teremtés rendjét. A Szűzanya méhe valóban templom volt, ezzel a döntésével is kiemelte az emberi élet fontosságát és az anya szerepét. „Mária lakása” erkölcsi értelemben tiszta volt, személye mentes minden bűntől.
A beszéde végén a segédpüspök arra kérte az egybegyűlteket, hogy hálaadással ünnepeljék Szűz Mária nevét, ki méltó, minden olyan jelzőre (pl. Dávid király tornya), melyekkel az idők folyamán illeték Őt. Krisztus után, Édesanyja legyen az eszményképe a hívő embernek, hogy méltó hajlékává válhasson az Úrnak.
A liturgiát követően megáldásra kerültek a búcsúban vásárolt kegytárgyak. A pápai és magyar Himnusz eléneklése után a templomban lévő kegykép előtt még sokan imádkoztak, majd meghallgatták a Hétkápolna és a templom történetéről szóló előadást.
A kegyhelyen, búcsú idején a templom mellett is felállítanak egy Szűz Mária-szobrot, ahol a Szentmisét követően még sokáig égtek a gyertyák, melyeket a zarándokok helyeztek el Mária lábainál, szeretetük és hálájuk jeléül.
Bölönyi Gabriella
Váci Egyházmegye
